Na most mesélek... lesz mit... múlthét szerdán én olyan boldogvoltam... nagyon... elsetudjátok képzelni mennyire... Simonnal elkezdtünk megint beszélni... és elmondta, hogy mit érez.... azt hittem én vok a legboldogabb ember a világon. Ezt éreztem egészen kedd estig... aztán valami elromlott.... mondott valamit amitől megijedtem... fáradt volt mondta, hogy megy aludni én valamiért nem akartam elengedni de aztán szomorú fejjel elengedtem.... lement és elkeztem sírni h mivan ha megint nem fog összejönni... ha megint mindent bebukok... és kiírta fb-ra h vagy bemegyek szerdán suliba úgy h szétverek vkit vagy otthon átgondolom a dolgokat... mindenki mondta h menjek be nem lesz semmi gáz. közbe Simon írt egy levelet fb-on h mivan... miabaj... én meg visszaírtam h nemtud segíteni vagy majd hnap megbeszéljük és h ne legyen ideges... erre már nem írt vissza... reggel egy olyan üzire ébredtem, hogy: ha nem mondod el h miabaj miért ne legyek igedes? tudod jol h ilyenkor bármit írsz felfogom magam baszni és annak nem lesz jóvége... én megírtam neki h mivolt velem h féltem h elveszítem és h nagyon szeretem stb... erre nem írt vissza semmit... egész nap vártam h visszaírjon... suliba addig történtek az események amin kellőképpen felbasztam magam... gondoltam hazajövök fain lesz minden... a szopadékok elkezdtek baszogatni... mondom jóóó akkor elmegyek itthonról... örsön találkoztam a matektanárral akit gyűlölök... meg Viktorgecivel akit legszivesebben hátbarugnék.... a metró nem járt mondom én pótlószarral nem megyek sehova... hazafelé jövet ráeszméltem h elhagytam a kesztyűm.... olyan idegbeteg voltam h hazajöttem jómeleg zuhany és ágy.... próbáltam nem nagyon beszélni senkivel mert semmi erőm nem volt hozzá... aztán vártam h Simon jöjjön msn-re... vv-t követően nézem fb változásokat és Simon kiírt valamit (nem telóról) és msn-en nemvolt fent... ottmár tudtam h ez gáz lesz.... kiis írtam valamit.... és többen kérdezték h miabaj, leírtam nekik és látom h egy új levél... Simontól ennyit írt h Cicc nyugodjmeg... és én mégrosszabbul lettem és nemértettem h mivan... értelmesen nem tudott válaszolni h mivan... írtam neki sms-t h jöjjön fel msn-re... feljött és leírta h ő nemakar megbántani ezért hagyjuk egymást végleg... Na és én ott törtem meg.... sírtam, remegtem, üvöltöttem mint egy barom és nem értettem semmit.... átmentem anyuhoz h segítsen de ő se tudodott mit tenni... mondta h holnap nem kell sulibamennem... ma délig aludtam és remegve és sírva ébredtem... most próbálom átgondolni a dolgokat, de nagyon nehéz:S most ennyit tok csak írni... több nem megy... sziasztok
